Cseh Valentin

Nándorfehérvár vára 1456-ban

Nándorfehérvár

A vár és környéke

Milyen is volt Nándorfehérvár vára 1456-ban? Hol vívták meg a magyar seregek élet-halál harcukat az Oszmán Birodalom rettentő ármádiája ellen? Ezekre a kérdésekre kívánok választ adni rövid értekezésemben.

Nándorfehérvár várának és környékének térképe

A vár, vagy ahogy ma nevezik: a Kalemegdán a Duna és a Száva találkozásánál fekszik, az északi szélesség 44° 48', a keleti hosszúság 20° 28' fokánál. Nándorfehérvár napjainkban Belgrád néven a Szerbia fővárosa. Nándorfehérvárral kapcsolatban Giovanni da Tagliacozzo a következőket írta: "Ez a vár végvára az országnak, s mintegy főkapuja a magyar földnek, melyen legkönnyebben juthatni az országba. Két részről óriási folyók: a Duna és Száva veszik körül. Többször akarták már a törökök ezen várat hatalmukba ejteni, hogy így nyitva legyen előttük az út Magyarországba be és Magyarországból ki." E rövid idézet is jelzi, hogy egy stratégiailag különösen fontos végvárral van dolgunk, mely 1427-ben került vissza Magyarországhoz a Luxemburgi Zsigmond és Lazarević István szerb despota között megkötött 1426-os tatai szerződés értelmében.

Nándorfehérvár várának alaprajza

A Belgrádnál levő térség földrajzilag eléggé változatos. A környék két nagyobb tájegységhez: a Kárpát-medencéhez és a Balkán-félszigethez tartozik. Nándorfehérvár így helyzetéből adódóan egyszerre volt kapuja Magyarországnak és a Balkán-félszigetnek is. Belgrádot a Kárpát-medencétől a Száva és a Duna választja el. A Száva bal partján, az egykori Szerém vármegyéhez tartozó Zimony környékén a szerémségi löszfennsík található. Itt Duna-parti vára miatt Zimony számít jelentősnek, a közeli Bezsánija mellett. A Duna bal partja, az ún. Pancsovai rét a magyar Nagy Alföld részét képezi. E terület a középkorban mocsaras terület volt, erdős és lápvidéki növényzettel. A közelben Tornyistye vára volt fontos, de a vár napjainkban már nem létezik.

Nándorfehérvár várának rekonstrukciója

A Nándorfehérvártól délre levő területek a Sumadijai dombvidékhez tartoznak. E hátságnak a Kalemegdán hegyfokkal van vége a Duna és a Száva találkozásánál, ahol az erőd is áll. A várostól délre levő térségben a sok hegy közül a Kosmaj és az Avala a jelentősebb. Az Avala azért is fontos, mivel itt állt a középkori Zsarnó vára, amelyet a törökök arra használtak, hogy onnan kémleljék, mi történik Nándorfehérváron. A vidék hegyeit erdők borították, csak a város közelében voltak szántóföldek és rétek.

Építéstörténet

Belgrád térségének rövid földrajzi bemutatása után rátérnék a vár bemutatására, s XV. századi építéstörténetének ismertetésére. Az erőd szempontjából az 1402-1427 közötti szerb fennhatóság meghatározó volt, mivel ekkor a szerb despota felújíttatta és kibővítette a várat. Erre azért volt szükség, mert 1386-ban, amikor Zsigmond hívei elfoglalták Horváti János macsói bántól, a vár elpusztult. Zsigmondot ez is motiválhatta, hogy 1402-ben István despotának adja hűbérbirtokként Nándorfehérvárt a Macsói Bánsággal együtt.

A vár mai képe, ahogyan a Google látja

Az 1402-1427 közötti időszakban a fellegvár teljes felújításon esett át a vízivárossal együtt, és kiépült a felső- és az alsóváros.

A fellegvár és a felsőváros mai képe, ahogyan a Google látja

Az 1427-1440 közötti időszakban komolyabb beavatkozásra nem került sor, csak kisebb munkákat végeztek, főként az erődítmény karbantartását. Igaz, ezekre a munkálatokra Raguzából fogadott fel mestereket Tallóci Matkó várkapitány.

A következő nagyobb átalakításra az 1440-es ostrom után került sor. Ekkor már Hunyadi János és Újlaki Miklós voltak a vár urai, akik megépítették a felsőváros keleti vagy más néven Despota kapuja elé a Zindan kapu nevezetű barbakánt. Az alsóváros keleti kapuja elé is barbakánt építtettek.

Nándorfehérvár váráról a XV. században több leírás is készült. Ezek közül először Jó Fülöp burgundi herceg tanácsosának a munkájából idéznék. Bertrandon de la Brocquiere lovag 1433-ban utazott át Magyarországon a Szentföldről hazafelé tartva. Nándorfehérvárról ezt írta: "Belgrád Ráczországban van és ezelőtt a despotáé volt, ki azt négy évvel ezelőtt a magyar királynak engedte át, nehogy a török hatalmába jusson, mint Galambócz (Coulumbach). Ez nagy veszteség volt a kereszténységre nézve. Belgrád elveszítése azonban még sokkal nagyobb volna, mivel az utóbbi mintegy 5-6000 lovat fogadhat magába. A falak mellett az egyik oldalon, a Boszniából jövő Száva (Sanne), a másik oldalon pedig vár van, melynek közelében a Duna (Dunoe) folyik. Ez utóbbiba ömlik a Száva. A két folyó által képzett csúcsban vagy szögletben terül el a város. Körfala körül a talaj némileg emelkedett, kivéve a szárazföld felé eső oldalát, hol annyira egyenes, hogy szépen, simán egész az árok partjáig lehet haladni. Ezen az oldalon a Szávától a Dunáig terjedő és a várost mintegy nyíllövésnyire körülvevő falu van." Ezután a lovag rátér a vár ismertetésére: "A fekvésénél fogva rendkívül erős várat árok és kettős fal veszi körül, mely pontosan követi a talaj vázlatát. Öt erősségből áll, közülök három az említett magaslaton, kettő pedig a víz mellett emelkedik. A két alsó is jól meg van erősítve, azonban a három első uralkodik fölöttük. A mintegy 15-20 gálya befogadására képes kis kikötőt két torony védi, az egyik toronytól a másikig húzódó lánczczal az egész könnyen elzárható. Ezt azonban csak hallomásból tudom, mivel a két part oly távol van egymástól, hogy én nem láthattam azt. A Száván hat gályát és öt naszádot láttam. Ezek az öt erőd leggyöngébbikének közelében voltak."

A másik leírás Giovanni da Tagliacozzo munkájában szerepel, amit az 1456-os ostrommal kapcsolatban írt. "Nándorfehérvár vára 3 részből állott; az első vár körülzárt egy nagy teret, a várudvart; ezen a téren, síkságon több ház volt, melyben a nemesek laktak; ennek az első várnak a falai romokban hevertek; minthogy ezen várból vezetett le az út a városba, s a bejárat a belső két várba, először ezek birtokába kellett jutnia a töröknek, ha a többit is el akarta foglalni, azért iparkodott a török mindenáron e teret elfoglalni. A másik vár kisebb, de nagyon jól volt elsáncolva az első vártól és mély sáncokkal s erős bástyákkal erősítve; az első vár teréről csak egyetlen kapun s felvonható hídon lehetett a másodikba jutni; a második várból volt a bejárat a harmadik várba, ez sokkal kisebb volt a másodiknál, de még jobban meg volt erősítve. Ebben a várban volt a "Ne félj" nevezetű torony… Itt volt a királyi lakosztály is, minthogy ez volt a legbiztosabb hely; a város felé igen magas ablakai voltak; innen nyílott a hátsó ajtó, honnan a városba és a Dunára lehetett ereszkedni; itt voltak János atya (Kapisztrán János) könyvei, itt őrizték az ereklyéket, itt voltak elhelyezve a legnagyobb ágyúk, ha a várat elfoglalják, ezen a kapun menekülhettek az emberek; ezen a kapun át, ha a város nem ellenzi, az ostromlott várbelieknek segítség volt nyújtható."

E két, időben 23 év különbséggel készült leírás jól érzékelteti Nándorfehérvár várának nagy méreteit. A következőkben kísérletet teszek arra, hogy a szakirodalom alapján bemutassam az erődítmény kinézetét közvetlenül az 1456-os ostrom előtt. Ehhez egy virtuális kirándulást teszünk a várban.

A fellegvár

A fellegvár kapuja keleti irányba nyílt. Itt volt egy négyzet alaprajzú tetőzettel ellátott torony, amit a XV. század elején építettek fel. Ennek a déli oldalához csatlakozott egy kis félköríves alaprajzú torony. A bejáratot felvonóhíddal látták el.

A fellegvár bejárata a toronnyal és a felvonóhíddal

 

A fellegvár bejárata feletti torony

 

A fellegvár bejárata

 

A fellegvár bejárata

 

A fellegvár kapuján egykor a belső várba lehetett jutni. E részt nevezi Tagliacozzo második várnak. A belső várban egy nagyobb tér és két, az északnyugati falhoz kapcsolódó épület volt (a képen jobbra), míg a délkeleti falon két torony állt (a képen balra). Ezeket az 1404-1410 közötti időben építették fel. A két torony tetőzettel volt ellátva akárcsak a kaputorony és a fellegvár lakótornya. A belsővárat az udvartól fal választotta el. Ennek a falnak a közepén állt a lakótorony (a képen szemben), amelytől délre (a képen balra) volt a belsővárat az udvarral összekötő kapu. A fellegvárat a lakótorony osztotta két részre. A lakótornyot a középkorban valószínűleg Ne bojsa, vagyis Ne félj néven, nevezték. E toronynak a magyar neve Kőles volt. A XVIII. század óta a dunai kikötő bejáratánál levő ágyútorony viseli a Ne bojsa nevet.

A belsővár a lakótoronnyal a fellegvár bejáratából nézve

 

Az udvarba a belsőváron keresztül lehetett bejutni. A fellegvár e részében álltak a fejedelem épületei. A palota is nagy a folyóra néző ablakokkal. A fellegvár udvarán a fejedelem palotája a délkeleti, a nyugati és az északnyugati falakkal egybeépült. A nyugati falakon már korábban álló félköríves tornyok mind megmaradtak az 1404-1410 közötti átépítések után is.

Az udvar a fejedelmi palotával

 

Az udvar

 

A fellegvár, jobbra mögötte a felsőváros, balra lent az alsóváros

 

A fellegvár dél-délnyugat felől

 

A felsőváros

Tulajdonképpen a fellegvárral képez egy egységet. A vár e része a római castrum építéshez nyúlt vissza a bizánci hagyományokon keresztül. A lényeg ugyanaz volt, mint már a rómaiaknál is, tehát a szabályos geometriai formákra való törekvés. A vár e része majdnem teljesen sík részre épült. Mintegy 11 tornya volt, míg falainak a tájolása a következő: északnyugat, északkelet, délkelet, délnyugat.

A felsőváros, jobbra hátul a fellegvár

 

A fellegvár a felsővárosból nézve

 

A felsővárosi templom felé

 

A felsővárosi templom

 

Utcarészlet a felsővárosi templom mellett

 

A felsőváros északkeleti, délkeleti és délnyugati és a víziváros déli falánál árokkal kiegészített kettős falövet építettek az 1410-1420-ig terjedő időszakban. Erre elsősorban azért volt szükség, mert Nándorfehérvár déli részei voltak a leginkább kitéve az ellenséges támadásoknak. E kettős falat úgy sikerült létrehozniuk az építőknek, hogy a várárok kötőgát felőli oldalát kifalazták s így egy sajátos ovális falat hoztak létre. Így egy jellegzetes erődítést alakítottak ki. Ugyanis a várárok belső kötőgát felőli oldala képezte a kettős falrendszer elülső falát, melyet mellvéddel is elláttak. Továbbá minden második pártázaton lőrést alakítottak ki. A kettős fal belső fala viszonylag vékony és eléggé magas fal volt. Ami miatt az ostromágyúk bevetése után már nem biztosított komoly védelmet. Erre nagyon jó példa II. Mehmed 1456. július 4-22 közötti ostroma, amikor az oszmán tüzérség gyakorlatilag szétlőtte a várat. Erről Hunyadi János V. Lászlónak és Garai Lászlónak is megírta, hogy annyira szétlőtte a török a várat, hogy az inkább hasonlít mezőre mint várra. E falat nagyjából 3,5 méteres magasságban ellátták lőrésekkel, továbbá a kötőgátra gyilokjáró és mellvéd is készült.

A felsőváros árokkal kiegészített kettős várfala, hátterében a fellegvárral

 

A felsőváros kettős falrendszerének belső falainál kell említés tennünk a tornyokról. Nándorfehérvár vára külső tornyos rendszerben épült. Ennek előnye elsősorban abban állt, hogy a tornyokból lehetőség nyílt az oldalazásra, vagyis az aktív védelemre. A felsővárosban levő tornyok elsősorban a támadásnak is jobban kitett északkeleti és délkeleti falszakaszokon épültek ki. Így oda 10 db készült, míg az északnyugati falon a VIII-as állt. Az északnyugati és az északkeleti falak találkozásánál a Dizdar vagyis a IX-es torony lett felépítve. A torony amiatt is nagyon fontos volt, mert mellé építették a felsőváros keleti bejáratát, a Despota kaput, így annak védelmében komoly szerepet játszott.

A kettős fal keresztmetszete

 

A felsővároshoz kapcsolódott, de tulajdonképpen önálló védműként szolgált az 1440-es ostrom után felépített Zindan kapu. Neve török eredetű és annyit jelent, hogy tömlöc vagy börtön. A név onnan jön, hogy a vár török időszakában a barbakán boltíves pincéjét börtönnek használták. Közvetlenül a felsőváros keleti kapuja előtt helyezkedik el, azzal egy magasságban. Erre a védműre is a tűzfegyverek elterjedése miatt volt szükség. A barbakán félkör alakú fala egy félkör alaprajzú toronyhoz csatlakozik. Emellett még egy hasonló torony van és a kettő között egy kapu. A kapu fölött pedig az őrség is kapott egy pihenőhelyet, amit a magyar szakirodalom találóan szakállszárítónak nevez. A barbakán félkör alaprajzú fala a Dizdar torony előtti ún. alsó falhoz csatlakozik. A tornyok közti kapu boltíves kiképzést kapott és fölötte lőréseket is kialakítottak. A védelmet növelte az, hogy felvonóhíddal is ellátták a barbakánt. A mai belgrádi várnak a Zindan kapu az egyik legrégebbi része, amely nagyon jó állapotban vészelte át a történelem viharait.

A Zindan kapu, hátterében a Dizdar torony

 

A Zindan kapu, hátterében jobbra a Dizdar torony

 

A Zindan kapu, a Dizdar torony és a felsőváros északkeleti fala

 

A Dizdar torony és a Despota kapu rajza

 

A felsőváros a Dizdar torony tetejéről nézve, jobbra fenn a fellegvárral

 

A Dizdar torony mellett volt a Despota kapu. Ennek kialakításánál figyelembe vették a kettős falrendszert, így tulajdonképpen két boltíves kapu lett kialakítva. Az első a tulajdonképpeni külső falra épült. E bejárati rész felett mellvédet is kialakítottak, s belülről az ajtót, ami vélhetően fa lehetett, úgy reteszelhették el egy kisebb fa gerendával. A külső bejárati résznél közvetlenül az ajtó mellett egy az északkeleti fal felé néző lőrés is található. A Despota kapu belső falnál levő részen is van egy lőrés, de ez a Dizdar torony felé néz és elsődlegesen az a célja, hogy a kapu két része közötti holtteret biztosítsák. Azonban volt a kapu két oldalán a falban is lőrés. Ugyanakkor a bejárat belső része felé egy konzolokon nyugvó kiugró mellvédet is kialakítottak. Továbbá egy Szűz Mária ábrázolás is volt a belső kapu felett. A despota kapunál a fellegvárhoz hasonlóan felvonóhíd lett beépítve.

A víziváros (nyugati alsóváros)

A vár nyugati felében a fellegvár hegyoldala és a Száva közti részen állt. A folyó felőli részt ugyancsak fallal erősítették meg, s volt egy kikötő is itt Nándorfehérvár Száva melletti részén. A vízivárosi tornyok közül a Malomtorony a folyómederbe lett beleépítve. A négyszögletes alaprajzú torony az alján, ahol a vízbe ért, három oldalról nyitott volt. Így itt a víz könnyedén tudott áramlani és malomkerékkel is felszerelték. Míg a Malomtorony alja ott, ahol a víz átfolyt, boltíves kiképzést kapott, és nagyobb alapterületű is volt, mint feljebb. A Malomtorony tetőzetet is kapott. A torony funkciója kettős volt: egyrészt őrség állomásozott benne, másrészt malomként használták. Abból a szempontból is jelentős volt, hogy itt folyt a Száva folyó a Dunába.

A vízivárosi kikötő a Malomtoronnyal

 

A vízivárosi kikötő a Malomtoronnyal

 

A vízivárosi kikötő, középen a Malomtorony

 

A vízivárosi kikötő, balra a Malomtorony

 

A part menti falon kívül még kettő, az északnyugati és a déli falszakasz kiépítése tartozott a nyugati alsóváros megerődítési munkálataihoz. A tornyokkal ellátott északkeleti fal a vártól a Dunának azon részéig húzódik, ahol a Száva belefolyik (a Malomtoronyig). A déli falszakasznak az építési módja eltér a többi vízivárosi faltól, mivel hasonlóan a felsőváros délnyugati, délkeleti és északkeleti falához itt is kettős fal épült.

A fejedelmi palota a vízivárosból nézve

 

Balra az alsóváros, jobbra a víziváros, fenn a fellegvár

 

Az alsóváros

Nándorfehérvár legnagyobb részét ez tette ki. A város e része a Duna, a felsőváros és a víziváros északnyugati fala által határolt sík területen van. A hegyfok lejtős része képez természetes akadályt a felsőváros és a fellegvár felé. Megerődítése a kezdeti tervekben nem szerepelt, amit valószínűsítenek a korábbi építkezések is. Ugyanis a víziváros északi falának tornyait úgy építették ki, hogy az alsóváros felé nézzenek.

Az alsóváros, balra fent a keleti alsóváros

 

Mivel a folyók közvetlenül a falak mellett folytak, az általuk nyújtott védelem miatt e szakasz valószínűleg a város egyik gyengébben megerősített része volt. Ezen a falon két torony és két, a Dunához vezető kapu volt.

Az alsóváros part menti fala

Az alsóváros védelmét az északkeleti fal biztosította hat toronnyal. Ezek közül a Duna melletti ágyútorony, a mai Ne bojsa valamikor 1460 körül épült fel. Ennek az ágyútoronynak volt a feladata az alsóváros Duna melletti részét és a kikötőt védeni. A toronnyal kapcsolatos érdekesség, hogy csak a XVIII. század óta viseli a Ne bojsa nevet. S ebben a toronyban ölték meg a törökök a görög írót, Rigasz Velesztinliszt. Ma a torony a Duna part mellett futó vasútvonal és egy út között van, állapota jó.

Az alsóváros, balra az északkeleti fal tornyai

 

A mai Ne bojsa és a II-es torony közt volt a dunai kereskedelmi kikötő bejárata. 15-20 gálya befogadóképességű volt és a tornyok közt kifeszített lánccal zárták le.

A későbbi Ne bojsa torony a dunai kikötő bejáratánál

 

Az alsóváros északkeleti fala előtt volt egy öböl, amin keresztül lehetett behajózni a dunai kikötőhöz.

A dunai kikötő előtti öböl és a későbbi Ne bojsa torony

 

Az alsóváros főbejárata a keleti kapu a VI-os torony mellett állt. Eleinte csak ez a torony védte, de egy fából készült felvonóhíd is segítette a kapu védelmét. A város 1440-es ostroma után a vár új gazdái Hunyadi János és Újlaki Miklós egy barbakánt építettnek a keleti kapu elé azzal a céllal, hogy jobban ellenálljon a tűzfegyverek támadásának.

A Jaksics torony és a keleti kapu, háttérben fent a felsőváros

 

A dunai kikötő felé tartó hajó, háttérben a Jaksics torony

 

Az alsóvárosban lakott a lakosság nagy része: gazdag polgárok, kereskedők. Zsigmond 1427-ben kiváltságokat adott azon iparosoknak, kereskedőknek stb., akik letelepednek Nándorfehérváron. A városba a későbbiekben sok magyar is betelepedett. A lakosság többségét azonban szerbek alkották, de mellettük raguzaiak is voltak. Ami bizonyítja, hogy Nándorfehérvár jelentős kereskedelmi központ is volt. A raguzai kereskedők az alsóváros piacterének környékén éltek.

Az alsóváros élete

Az alsóváros sok kis utcából, térből és mintegy 17 háztömbből állt.

Az alsóváros

 

Az alsóváros a ferences templommal és az északkeleti fal tornyaival

 

Két templom volt az alsóvárosban. Az egyik a ferences templom, míg a másik az ortodox metropolita székesegyháza, az Uszpenija Bogorodice.

Az alsóváros és két temploma

 

Az alsóváros és két temploma

 

A felsőváros és az alsóváros közötti domboldal tövében volt a metropolita palotája melynek közelében a székesegyház is állt.

Az ortodox metropolita székesegyháza

 

Az ortodox metropolita székesegyháza a metropolita palotájából nézve

 

A keleti alsóváros

Az alsóváros keleti kapuja és a Zindan kapu közötti részen épült ki, tulajdonképpen egy háromszöget alkot, aminek a csúcsában a Jaksics torony áll. A Zindan kapu barbakánjának körfalán levő kapun keresztül a felsővárosba lehetett feljutni, míg az alsóváros keleti kapujánál levő barbakán oldalfalán kialakított bejáraton keresztül a folyó melletti városrészbe. A keleti alsóváros végénél áll a Jaksics torony. Ez egy hasonló ágyútorony, mint a már korábban tárgyalt Ne bojsa, csak egy kicsit kisebb. Elhelyezkedése alkalmassá teszi arra, hogy az alsóváros keleti kapuját és a Zindant is védelmezze.

Napjainkban Nándorfehérvár vára már csak részben idézi középkori kinézetét, ami a számtalan ostrom és főként az újkori átalakítások következménye. Azonban remélem, e rövid bemutatással hozzájárultam ahhoz, hogy az egykori harcok színterét korabeli állapota szerint megismerjük.

Képek forrása: www.belgradexv.com

Ajánlott irodalom: